Maradandó értékek
💚 Nem is tudom hogy a mai egyre inkább elkényelmesedő világban, ahol már sok ember életét annyira átszőtte a technika és a gépek használata, az idő siettetése, hogy elfelejtenek sétálni, vagy a természetben tölteni bármilyen formában is időt, hogyan is láthatom nap, mint nap mégis, hogy egyre többen nyúlunk vissza azokhoz a bevált értékekhez, amelyek a természetközelség és a természettel együtt lélegzés és gondolkodás révén a természetesség újra teret nyer életünk minden területén. A természet része vagyunk mi is és csak akkor tudunk teljes életet ÉLNI, ha benne is maradunk!
Ilyen csoda nap volt számomra a tegnapi is, ahol tizenhárman ültünk le az ebédhez, miután összeállítottuk, kiszakítottuk , szakajtóba tettük és elnyelte a kemence kincseket osztogató szája a kenyérkénket... Minden sejtem azt érzékelhette akár a hihetetlenül zamatos kacsacomb, sült zöldségek fogyasztása közben, akár csak a kertben sétálgatva, akár a beszélgetések alatt, hogy visszaérkeztééééél! Vissza az ősi, jól bevált létformához. Ahol minden együtt rezdülésed, mozdulatod összhangban van a természettel. Nem ellene és így magad ellen dolgozol, hanem egymást segítve, szimbiózisban az EGÉSZ-ért! Leírhatatlan érzés, amikor így működünk!
Mindenkinek kívánom, hogy napi szinten élje ezt!
💚 Nem is tudom hogy a mai egyre inkább elkényelmesedő világban, ahol már sok ember életét annyira átszőtte a technika és a gépek használata, az idő siettetése, hogy elfelejtenek sétálni, vagy a természetben tölteni bármilyen formában is időt, hogyan is láthatom nap, mint nap mégis, hogy egyre többen nyúlunk vissza azokhoz a bevált értékekhez, amelyek a természetközelség és a természettel együtt lélegzés és gondolkodás révén a természetesség újra teret nyer életünk minden területén. A természet része vagyunk mi is és csak akkor tudunk teljes életet ÉLNI, ha benne is maradunk!
Ilyen csoda nap volt számomra a tegnapi is, ahol tizenhárman ültünk le az ebédhez, miután összeállítottuk, kiszakítottuk , szakajtóba tettük és elnyelte a kemence kincseket osztogató szája a kenyérkénket... Minden sejtem azt érzékelhette akár a hihetetlenül zamatos kacsacomb, sült zöldségek fogyasztása közben, akár csak a kertben sétálgatva, akár a beszélgetések alatt, hogy visszaérkeztééééél! Vissza az ősi, jól bevált létformához. Ahol minden együtt rezdülésed, mozdulatod összhangban van a természettel. Nem ellene és így magad ellen dolgozol, hanem egymást segítve, szimbiózisban az EGÉSZ-ért! Leírhatatlan érzés, amikor így működünk!
Mindenkinek kívánom, hogy napi szinten élje ezt!
 |
| Sülnek a búbos kemencében a kenyérkék |
